Itt vagy most: Főoldal » Búvárlányok

Búvárlányok

Megjelent: 2010 April 26. A publikálás óta összesen 15,403 olvasás

Csatlakozz hozzánk!
Oktatót, vagy merülőtársakat keresel? Szívesen csatlakoznál egy olyan közösséghez, ahol búvár lányok megosztják egymással az élményeiket és tapasztalataikat? Küldj egy leírás magadról: miért kezdtél el búvárkodni, hol merültél, milyen búvártapasztalatod van, most éppen mit csinálsz és minden olyan dolgot beleírhatsz, amit megosztanál magadról. Mellékelj egy fotót is!

Gőgh Szilvia
PADI Course Director

Az egyik budapesti búvárklub tagjaként 13 évesen kezdtem el búvárkodni – immáron több, mint 20 évvel ezelőtt. Az első búvártapasztalataimat a környező tavakban szereztem, ahol a látótávolság az orromig ért, de nem adtam fel. Hosszú, kikövezetlen út vezetett addig, amíg PADI Course Director nem lettem. Mindmáig a legfiatalabb nő vagyok a szakmában… az egyetlen Magyar női Course Director Magyarországon. A Miss-Scuba alapítójaként ma Los Angelesben tengetem napjaimat, túrákat szervezek, oktatok és bejárom a világot.

Bejártam már Tolnát-Baranyát, dolgoztam Thaiföldön, Máltán, merültem Cocoson, a Bahamákon, és még sorolhatnám. Időközben visszatértem az eredeti szakmámhoz is és ékszekerek gyártásával foglalkozom. Szabadidőmben amikor nagyon ráérek az oktatás és ékszer csiszolgatás mellett, akkor Hollywoodban mozikon dolgozom kaszkadőrként…

Hertelendy (Völgyesi) Lívia
PADI Instructor

Jelenleg Budapesten élek, életem első búvár élménye a Vörös Tengerhez kapcsolódik. Mindig is elemem volt a víz, de azon a bizonyos első, egész további életemet meghatározó élményen Hurghadán estem át 2000-ben. Olyannyira, hogy 5 évig Egyiptomban éltem, ahol elsajátítottam a búvárkodás minden csínját-bínját. Egy napi merülésekkel foglalkozó magyar bázis társtulajdonosaként. Az Emperor Divers-nél lettem PADI búvároktató 2006-ban. 2008-ban átigazoltam a Red Sea Boats Holidays Kft.-hez és azóta is ott dolgozom. Több mint 2000 merülésem van és több száz búvárt oktattam, vagy képeztem tovább az évek során.

Kézdi Jusztina
PADI divemaster, közgazdász, sportoktató (aerobik, spinning, pilates)

Kicsi gyerek koromban áhítattal néztem a víz alatti világot bemutató filmeket. Az igazi kaland egészen 2005-ig váratott magára. A hosszú vágyakozást végül tett követte, beiratkoztam egy búvártanfolyamra, ami gyökeresen megváltoztatta az életemet. Gyűltek a merülések (és a búvárkártyák – bár nem a kártya teszi a búvárt), egyre több dolgot láttam, tapasztaltam.

A búvárkodás számomra életformává, szenvedéllyé vált jelenleg az Extasea búvárközpontot vezetem.

 2008-ban Divemaster minősítést szereztem, ami lehetővé tette, hogy a „hobbim egyben a hivatásom” is legyen. Amikor éppen nem a víz alatt leledzem, akkor egy irodában ücsörgök és próbálok kapocs lenni a marketing és az informatika között.

Dósa Eszter
PADI Instructor

Én úgy kezdtem, hogy rettenetesen féltem, de egyszerűen irritált, hogy ez másoknak milyen könnyen megy, így otthagytam csapot-papot, munkahelyet, albérletet, és 2007 tavaszán kiköltöztem Egyiptomba intro-beöltöztető asszisztensnek – az az, aki segít az intrósoknak, ha nem megy az óriáslépés a hajóról. Találtam egy jó kis munkát Safagában: némettanulás terhe mellett oktattak merülésvezetői szintig – itt töltöttem kerek két évet. Itt kezdetektől fogva beletanulhattam az egész oktatási rendszerbe is. Emiatt számomra az IDC is könnyebbnek bizonyult, mint hittem, és 2009 tavaszán, az oktatói vizsga után elutaztam a Fülöp-szigetekre.

Jelenleg ismét Hurghadán, az Orca bázisán Makadi Bay-en dolgozom bázisvezető-helyettesként, mellette szabadidőmben egy funny blogot vezetek.

Farkas Dóra
PADI Staff Instructor

Mindig is szerettem a különleges sportokat, lovagoltam, vadvízi eveztem korábban. 2005-ben kezdtem búvárkodni, és egy év múlva már az oktatói tanfolyamon ültem… Már a második nyílt vízi merülésemen éreztem, hogy én szeretnék ott elöl menni! Három évig dolgoztam Magyarországon, mint oktató, de mindig éreztem, hogy nem itt van a helyem. 2009 novemberében Thaiföldre mentem, még hazatérési tervekkel, de egy hónap múlva már tudtam, semmi esély arra, hogy visszamanjek! 4 hónapot töltöttem Koh Tao-n, majd Máltára mentem 2010 áprilisában. Ki tudja, mi lesz a következő állomás…
2009-ben megszereztem a Staff Instructori minősítésem, és remélem, tudok valahol ilyen minőségben is dolgozni, de bármilyen tanfolyamot szívesen tartok, vagy csak merülést vezetek, mindegy, csak víz alatt legyek! Kedvencem a roncs és éjszakai merülés, ezekre bármikor kapható vagyok! Lenyűgöz a vízi élővilág, már elértem, hogy ha megkérdezel, meg tudom mondani a nevét annak, amit láttál a merüléseden! Ez nem is olyan egyszerű, mint elsőre gondoltam volna… Most pedig ugyanezt szeretnám elérni angol nyelven is… Fontos számomra a környezet védelme, ne is próbálj semmit kihozni a vízből, ha velem merülsz. Fotózás témában is tudok Neked segíteni, ha érdekel a búvárkodás ezen területe. Mivel eléggé fázós vagyok, szárazruhás merülésben is szereztem némi tapasztalatot, és most kacsingatok a technikai vonal felé. Minden, ami a víz alatt történik, jöhet!

Mészáros Erika
PADI Divemaster

Egy hurghadai nyaralás során lettem a tenger élővilágának rabja. Gyorsan le is vizsgáztam és onnantól kezdve minden nyaramat Egyiptomban töltöttem. Képeztem magam folyamatosan, míg 2007-ben elvégeztem a divemasteri tanfolyamomat.

Több száz merülésem van a Vörös Tengeren. Jelenleg Olaszországban dolgozom egy szállodában, de minden lehetőséget megragadok, hogy tenger közelben legyek és ha időm megengedi akkor merülök.

Tisza Éva
UEF Divemaster

Első hurghadai nyaralásomat követően még alig gondoltam volna, hogy mindez az ország, a lakói és a gyönyörű víz alatti élet iránt érzett mélyen fogant szeretetemmé fog válni. 2002-ben merültem először a Vörös Tengerben. Azóta már nem csak a merülések élménye, de az arab kultúra szeretete és a munkám is Egyiptomhoz köt. 2005-ben végeztem el a UEF Divemasteri tanfolyamot. De a merülések során igyekszem megmaradni a dolog túrista oldalán és csak kedvtelésből merülök egy-egy búvárszafari keretében családommal és barátaimmal.
Se fotózni se oktatni nem akartam soha, de mindenkire csodálattal nézek fel, aki ezekben profi és jogosan elismert. Én a búvárkodás más oldalában fogtam üzletbe és mindezt 2003-óta csinálom, de szigorúan csak partról, irodából. Azon tüsténkedve, hogy a magyar búvárturizmus, búvárszafari túrizmus a magyarok számára is a minőséget jelentse és ne az olcsón megszerezhető minőségtelenséget és nyaralás utáni csalódottságot.

Páll Csilla
PADI Instructor

2004-ben kezdtem el búvárkodni. Régóta érdekelt a tengerbiológia és nagyon szerettem volna ezzel foglalkozni. Ugye most jön az a kérdés hogy, hogy is jutott eszembe, ebbe az irányba indulni, amikor Magyarországon nincs is tenger? A válasz nagyon egyszerű, mivel valahol külföldön szerettem volna egy pályázat keretében erre lehetőséget szerezni. Ezért 2004- ben kijöttem Egyiptomba és elvégeztem az első tanfolyamomat, ami elég nagy hatással volt rám, olyannyira hogy elkapott a gépszíj és utána 2005- ben megcsináltam a következő lépcsőt, majd 2006- ban jöttem ki újra és képeztem magam egészen Divemasterig a Dugong Club-nál. Ezután haza kellett térjek, hogy befejezzem az egyetemet (biológus ökológus), majd 2008- ban újra visszatértem, de már azzal a céllal, hogy megcsinálom az oktatói tanfolyamot. Tanfolyam elvégzése után 2 évig Hurghadán dolgoztam és most 2010 március közepétől elkezdtem dolgozni Safagan, egy főleg német vendégekkel foglalkozó bázisnak Shams Safaga-n. Nagyon szeretem ezt a szakmát és soha nem gondoltam volna, hogy ennyire fogok szeretni oktatni, talán azért, mert sokszor látom a tanítványaim szemében a csillogást és az örömöt a búvárkodás iránt. Sok minden érdekel a búvárkodáson belül, most főleg a fotózás, szabadtüdőzés és a solo diving tanfolyam elvégzése. Szeretem a pici apró dolgokat meglátni és megmutatni az embereknek! ☺.

Koroknai Elvira
PADI Instructor

Szombathelyi vagyok, a megyei lapban megjelent egy cikk, ami sok mindent elárul rólam. Abban említettem, hogy a Balatonon dolgoztam vizimentőként, ott volt, illetve még ma is van egy búvár-szakosztály, aki az eltűnteket keresi. Az első évben jártam már velük a keresésekre, de akkor még csak a parti munkát csináltam, ekkor döntöttem el, hogy én is búvár leszek, és megyek keresni. Eleinte az OWD szint elég volt, de mikor kijöttem Egyiptomba idegenvezetőként dolgoztam a kezdeti időkben, egy idő után belefáradtam, ekkor eldöntöttem, hogy hivatásos búvárként akarok dolgozni. Így szépen lassan eljutottam OWSI szintig.

Egyiptomon kívül kb.10-et merültem az Adrián, és kb. 50 a Balatonban. Még mindig Egyiptomban élek.

Dohos Ágnes
PADI Rescue

Gyerekkorom óta valami furcsa vonzódást érzek a víz iránt. Na nem a víz szájon át történő elfogyasztására gondoltam, hanem hogy nem is nagyon tudok elképzelni valós pihenést vagy nyaralást nyíltvíz közelsége nélkül. Kicsi koromban is vizicsibének csúfoltak a szüleim, mert a Balatonból sem voltam hajlandó kijönni, amíg lilára nem fagyott a szám.

Ez volt a szabály: IF Lila száj, THEN kijössz a vízből IF Megszáradtál, THEN visszamehetsz…

Ahogy cseperedtem megmártóztam a Balatonban, a Tiszában az Adrián , de az átütő élményt mégis a Vörös tengeren szereztem. Öt évvel ezelőtt egy hurghadai hajóútra fizettünk be és bejelentkeztem egy intro merülésre. Amikor elúszott alattam egy 1,5 méteres Napoleon hal és utamon pár percig egy nagy teknős kisért, akkor már a hajólétrán felfelé kászálódva üvöltöttem: – Én is búvár akarok lenni! És eldöntetett. Azon a héten már ment egy OWD tanfolyam és a férjemmel becsatlakoztunk. Nem okozott különösebb gondot végignyomni a víz alatti gyakorlatokat és esténként pedig bebiflázni a tankönyvet. Mire hazaértünk a nyaralásból már búvárok is lettünk. Az érzés már akkor beütött, de nem tudtam, hogy később függővé válok.

Hogy hogyan lehet összeegyeztetni a hobbi búvárkodást a munkával és a családi élettel? Nem is olyan nehéz. A munkahelyemen már megszokták, hogy az utazások előtt leveszem a szép kis órámat és felveszem helyette a Suunto Stingeremet (csak hogy szokjam ), ez számukra a jel, hogy „megyek”!

A családot is megfertőztem, mert férjem először bizalmatlan volt a búvárkodás iránt, de elég hamar belemelegedett és most már szerintem fanatikusabban nyomja mint én. Ahh, férfiak! Tinédzser nagylányom mindig is irigykedett ránk és amint betöltötte a 10 éves kort már le is tette a Junior OWD vizsgáját , 12 évesen pedig már a Jr AOWD lett. Na azért nem visszük minden túrára magunkkal, de „szegényke” így is évente több mint 30-at merül. A kicsi fiam még csak 6 éves, de azért már sikerült a szájába erőltetnünk az octopust.

Némethné Mánfai Éva
NAUI AOWD

Régóta izgatott a víz alatti világ látványa, de amikor 99 októberében, a sötét, zaccos és hideg Gyékényesi tóban letettem az OWD vizsgámat, még nem sejtettem, hogy ez örök szerelem lesz. Következő tavasszal férjem is levizsgázott, így nyáron és a következő évben már együtt merülgettünk az Adrián. Akkoriban úgy tűnt, eljutottunk a legszebb helyre, amit valaha is látni fogunk. Szerencsére a sors máshogy döntött. 2002 májusában, még nagyon kezdőként, belevágtunk egy Hurghadai nyaralásba, amit búvárkodással kötöttünk össze. Itt indult el az a mindent elsöprő szerelem, ami azóta is folyamatosan tart. Az elmúlt évek során felfedeztük jópár „búvár” sarkát a világnak (Indonézia, Kenya, Maldív szigetek, Mexikó, Thaiföld), de a gyökerekhez, Egyiptomba, minden évben hűségesen visszatérünk. Jelenleg közel 700 merüléssel, sok mindent megtapasztalt, amatőr búvár vagyok. Egy jó ideje már fényképezőgépet is viszek magammal a víz alá, és több-kevesebb sikerrel kattintgatom azt.

Mivel a búvárkodás „csak” a hobbim, igyekszem minden szabadidőmet ennek szentelni. A búvártúrák közti időben pedig informatikusként, egy irodában ülve megpróbálom a következő utazásom költségeit előteremteni.

Tóth Zsófi
PADI Divemaster

Négy éve kezdtem búvárkodni, miután valaki meggyőzött, hogy abba a legtöbben nem halnak bele, ha vizes lesz az arcuk. Gyerekkorom óta érdekel a felszín alatti világ, és nagyon szeretem a hajókat is, hát búvár akartam lenni. Picit hátráltatott, hogy kicsi korom óta erős víziszonnyal küzdöttem, így nekem hosszú évekbe telt, mire a vízbe mertem tenni az arcom, úgy, hogy rajtam volt a maszk. Innen már csak pár további év kellett, hogy a maszkban kinyissam a szemem is. Ez csak addig tartott, míg meg nem ismerkedtem a palackos merüléssel. Az OW vizsgámon, az Adrián, tudtam, hogy végem van, elengedhetetlen része lesz az életemnek a búvárkodás. Ezúton is szeretném megköszönni oktatóimnak (tisztára, mint egy Oscar átadáson), akik átsegítettek a kezdeti nehézségeken. Mert kellett hozzám türelem. Két éve, az első 200 merülés után úgy döntöttem, nem elégszem meg az AOW minősítéssel és mentőbúvár lettem. Egy hónapja találtam munkát Hurghadán, ahol most divamasterként dolgozom.

Násfayné Kőházi Mária
CMAS négycsillagos búvár

Gimnazistaként kezdtem el búvárkodni, akkor, amikor még fel sem találták a búvármellényt, az oktopuszt, és a búvárkomputert, többnyire házi gyártású légzőautomatával merültünk, házilag barkácsolt fotótokkal fényképeztünk, nem volt búvárbolt Magyarországon és az Adriához is csak kétévente egyszer kaptunk kiutazási engedélyt. Ennek ellenére a merülés, és a tenger szerelem volt első látásra. Évtizedeken keresztül látogattuk az Adriát és az Égei-tengert (Z.Vincze György: Ahol a cápa jár…), 1984-ben eljutottam a még érintetlen Maldiv-szigetekre, 1986-ban Ausztráliába a Nagy Korallgáthoz (Násfay B.-Juhász J.: Kalandok a Korall-tengeren), később többször Egyiptomba a Vörös-tengerhez és Indonéziába a Celebes- és a Malukku-tengerekhez, valamint a Fülöp-szigetekre is.

A tenger élővilágának csodálata és valamilyen fényképezőgép elkísért és elkísér a víz alá mind a mai napig. Ennek köszönhetem, hogy a munka, a háztartás, és a gyermeknevelés sokszor nem könnyű terhei mellett a víz alatti, és újabban a szárazföldi természet fényképezése kikapcsolódást és örömet jelent nekem meg talán azoknak is, akik képeimmel kiállításon, nyomtatásban, vagy a világhálón találkoznak.

Lóránth Katalin
CMAS Advanced

Félő elkezdenem a tengerrel való intim kapcsolatomról beszélni, nem tudok leállni vele…Ez a nagy szerelem kicsit későn, bár lehet, hogy pont jókor csapódott az életembe, akár egy meteorit. Már gyerekkoromban a Cousteau filmeket néztem, és csak ábrándozni tudtam erről az érzésről, „a csend hangja”nagyon elérhetetlen vágynak tűnt. Az is volt jó sokáig.

Erről most csak azért írok, hátha másoknak is erőt ad a történetem. Ha csak egyvalaki is lemondóan nézelődik itt a sorok közt, de fellelkesül, hogy búvárkodni nem csak 20 évesen lehet elkezdeni, akkor már megérte…
2006 nyarán a becsavarodás határát súroltam, már 8 éve nem voltam nyaralni…Akkor jött el az a katarzis az életemben, hogy az esélytelenek nyugalmával lerogytam a főnököm mellé, hogy „valaki” adjon kölcsön, azonnal muszáj elmennem a Vörös-tengerre…Utólag belegondolva nem voltam normális, de ilyen az élet, onnan jön a segítség, ahonnan nem is mernéd gondolni. Egy hét múlva már Egyiptomban voltam.

További bátorításként bevallom, hogy amikor először rám adták a búvárfelszerelést, majd kiugrott a szívem ( pedig 45ös pulzusom van!) és kétszer is vissza kellett jönni velem a vízfelszínre, mert bepánikoltam és levegőért kapkodtam. Iszonyat dühös voltam magamra, hogy végre itt vagyok, minden adott, én meg itt szerencsétlenkedek…És akkor lenéztem…bele a tengerbe…megláttam a halrajokat, a korallokat milliónyi színben és már semmi félelem nem volt bennem. Szerelmes lettem azonnal a tengerbe, mindenbe és mindenkibe. Újra éreztem, hogy élek és a víz alatt még csodálatosabb volt, mint amit én valaha is elképzeltem a szegényes fantáziámmal. A saját lélegzetem hangja, a nyugalom, a súlytalan lebegés…

Szó szerint a boldogságban úsztam, fel sem akartam jönni a felszínre. Az első intro-merülésem 48 percig tartott…
2009 nyarán fél évet Hurghadán dolgoztam egy utazási irodával. Ekkorra már sok barátom volt kint, helyiek, magyarok is. Nagyon vonz az arab kultúra sajátos világa, no meg persze elhúzták az orrom előtt a mézes madzagot, az ingyen búvárkodási lehetőségét. Semmi és senki sem tudott volna itthon visszatartani. A búvárkodásról és a tengerről olyan szerelemmel áradoztam az utasainknak, hogy mindenkit megfertőztem vele, még azokat is akik úszni sem tudtak, sőt egy víziszonyos hölgyet is lecsalogattam, amit az egyik legmeghatóbb nyári élményemnek tartok. Imádtam ezt csinálni, annyit merültem,amennyit csak lehetett, sok barátom lett, Mindenkire szeretettel gondolok. Életem talán legkalandosabb és legszebb fél éve volt. Ezek előtt nem voltam valami nagy utazó, elég röghöz (főleg tornateremhez) kötött életet éltem. Az ország legnagyobb wellness-fitness központ hálózatában dolgozom edzőként.

Már 18 éve vagyok a szakmában, elég sikeresnek gondolom magam ( a vendégeim számából és ragaszkodásából veszem ezt a bátorságot ) – habár a mostani nyomulós sztáredzős mentalitás már nem az én világom,.. és nem is lesz az. Kicsit sajnálom, hogy csak 40 évesen volt először lehetőségem a búvárkodásra, különben már biztosan instruktor lennék, a tanítás a véremben van. Viszont ez az új nagy szerelem olyan energiákkal – adrenalinnal, endorfinnal – tölt fel, olyan kalandvágyat gerjeszt bennem, hogy eszem ágában sincs a koromra gondolni. Minél több csodálatos helyre szeretnék eljutni, még rengeteg tervem van. Sok új barátot kell megismernem, mert aki a tengert szereti, rossz ember nem lehet…

Takár Yvette
CMAS Oktató

1993-ban végeztem el az első tanfolyamomat, CMAS rendszerben!
Mivel a tanfolyam ideje alatt a “kedvességem, szimpátiam stb. munkát is kaptam, igy vezetője lettem egy bùvarboltnak!

Ez megpecsételte SORSOMAT!

Diplomámat is búvárkodásból írtam, “Könnyűbùvárkodás az ezredfordulón Magyarországon” címmel! Arra törekedtem, hogy inkább merülési számot gyűjtsek, mint búvár kártyat! 2000-ben a diplomámmal együtt, CMAS oktatói minősítést szereztem!

Az évek alatt gyarapítottuk tudásunkat, saját búvárbolt, UEF oktató, 4 éve meg máltai búvárbázisunkat nyitottuk meg!

Kutyik Katinka
PADI MSDT

Somogyi lányként a Balaton mellett nőttem fel, ebből kifolyólag mindig is szoros volt a kötődésem a vízhez. Imádtam mindent, ami e folyékony elemmel kapcsolatos. Például megszereztem a vitorlás és motoros hajó vezetői engedélyeket hazai vizekre és tengerre egyaránt. Ha már hajó, akkor persze nem maradhatott ki a vadvízi evezés izgalma sem. Persze egy vizes csaj ennyivel nem érheti be, gyerünk tehát a víz alá!

A búvárkodással elsőként egy egyiptomi nyaralás alkalmával találkoztam, ekkor felfedeztem a vízi élővilág csodáit és kipróbáltam a lebegés semmivel össze nem hasonítható élményét. Első pillanattól kezdve éreztem, hogy elveszett ember vagyok, most már minden más lesz, mint korábban. 2008. januárjában iratkoztam be kezdő búvár tanfolyamra, majd a nyíltvizi vizsgám után rohamléptekkel haladtam tovább a ranglétrán. Merültem, amikor csak tudtam a Vörös tengerben, az Adrián és a hazai vizekben. 2009. júniusában lettem PADI Instructor. 2010 májusában pedig megszereztem az MSDT minősítésemet. Azt hiszem minden túlzás nélkül állíthatom, hogy mára a búvároktatás lett az életem. Fantasztikus érzés, hogy továbbadhatom a tudást, amely másoknak is segít megtalálni a merülés szépségeit, örömeit. Tanulóim rengeteg kérdése és kíváncsisága, valamint a bizalom, amellyel hozzám fordulnak arra ösztönöz, hogy tovább tágítsam tudásomat és ezáltal jobb szakemberré váljak.

Pekarik Anikó
PADI Instructor

Először csak átutazóban voltam itt a Holdról. Értelem szerűen a gravitáció és víz voltak a legérdekesebbek számomra. Amikor láttam, hogy az emberek a kettő kombinációjának mennyire tudnak örülni, gondoltam: Na ez valami ami univerzumban biztos nincs máshol. A gravitáció nagyon jó dolog és eleinte igazán érdekes érzés, de egy idő után – lévén, hogy a Holdon nem szoktam hozzá – kicsit kényelmetlenné vált. És drága emberek, itt jön a csoda!!! A gravitáció a víz alá vitt, ahol végül újra lebegtem! Felemelő érzés volt egy új közegben ennyire otthon érezni magam!
Jelenleg egy nem túl nagy darab földrészen, a Bahamák egy apró szigetén, Rum Cay-en szokom a gravitációt. Hogy az idő ne teljen haszontalanul, vezetem a Rum Cay Divers búvárbázist, ami minden lehetőséget biztosít hogy a környező vizekben megmutassam az embereknek a lebegés örömét az oda tartozó élőlények társaságában.

Szólj hozzá most, kíváncsiak vagyunk a véleményedre!

Ha hivatkozni akarsz erre az oldalra, használd a trackback címet.
Ezen cikk RSS csatornájára feliratkozhatsz, kattints ide: Feliratkozom RSS-re!

Hozzászólásodban próbálj a témánál maradni, ha lehet, ne SPAM-elj! Köszönjük!

Hozzászólásodban az alábbi HTML kódokat is használhatod "csinosításhoz":
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

A blogon engedélyezettek a Gravatar képek. Ha szeretnéd, hogy a hozzászólásodhoz kép is megjelenjen, regisztrálj a Gravatar weboldalon!